penna kézbevétele és letétele: 2012. május 11.
jogok: Ezennel cáfolok minden olyan vádat, miszerint mindennek bármi köze lenne a Lee-Lieber-Kirby - tagadáshoz.
figyelmeztetés: G
megjegyzés: ezt a novellát a Thor film azon jelenete ihlette, amelyben a bajtársak beszélgetnek és vitatkoznak Thor száműzetésének körülményeiről, majd később Lokiról. igazából ugyanabban a teremben is játszódik; ez asgardi írásaim első darabja
- Loki egy kétszínű piperkőc!
- Na! - hördül rá Volstagg Sifre, miközben egy fél csülök lóg ki a szájából.
- Ó, ne védd már folyton! Különben sem értem, miért védi mindenki folyton! - pattan fel ültéből a sértődött amazon, és idegesen járkálni kezd fel és alá a kényelmes díványokkal tarkított társalgóteremben.
- Nem akarnál lehiggadni? A végén még elveszed az étvágyam... - morog a szakállas egy cupákkal hadonászva, mire a lány cinikusan felnevet.
- Az örökkévalóság sem éri meg, hogy elapadjon éhséged.
- Úgy legyen! - kurjant a mamlasz, és maga mögé hajít egy lerágott csontot.
Sif kezeit csípőre teszi, arcán apró mosollyal, majd újfent gondolataiba réved, és csinos ábrázata elkomorul. Gondterhes levegőt vesz, közelebb sétál barátjához, és leül mellé.
- Figyelj, Volstagg... - kezd neki komolyan - Tudom, hogy kedveled Lokit, de...
- Egyáltalán nem kedvelem Lokit! - vág közbe a férfi, és nagy karéj kenyere fölött oldalra néz az amazonra, aki a hallottakat meglepett pislogással jutalmazza.
- Akkor miért ugrasz rögvest, amint egy rossz szót szólok rá? Nem gondolod, hogy megérdemli? Részemről egyáltalán nem tudok nevetni a tréfáin. Régen még talán megmosolyogtatott egy-egy csíny, amit elkövetett, de... kezd túlmenni a határon. Tudom, hogy Thor öccse, de...
- Na ez az! Thor öccse. Ez a lényeg! Szereted Thort, igaz? A barátod, ugye? Thor szereti az öccsét. Ha szereted Thort, békén hagyod az öccsét. Unom már a rosszmájú megjegyzéseidet. Elég volt. - hadarja el és zárja le a vitát a részéről Volstagg, vet még egy nyomatékos pillantást a lánykára, és jókorát harap a kenyerébe. Sif mérgesen összeszorítja ajkait, és látszik, hogy belül vívódik magával. Igen, szereti Thort. Igen, a barátja. Ám rossz érzésein és baljós gondolatain nem képes túllépni.
- És ami Nordheimben történt? - emeli meg az állát Sif harciasan.
- Ugyan, az véletlen volt. Te sem hiheted, hogy Loki képes lett volna szánt szándékkal ilyen veszélynek kitenni a bátyját. Különben is, Thor nem volt igazán formában aznap, emlékszem, le akartam beszélni róla, hogy csatába menjen...
- Volstagg! - rivall rá a lány a beszélőre. - Nem látsz tovább a... pulykaszárnyadnál! - üti ki harcostársa kezéből az ételt, amit az éppen a szájához emelt. Ezzel a szakállas behemótnál betelik a pohár. Egy mordulással felemelkedik kényelméből, mire Sif úgyszint felpattan.
- Jól figyelj rám, kislány: ha még egyszer ilyet mersz tenni, nem állok jót magamért! Most az egyszer elnézem, de fogadd meg a tanácsomat, és tedd meg Thorért, hogy leszállsz az öccséről, bármi bajod legyen is Vele! Vannak rossz tréfái és helytelen döntései, de egyéb panaszod nem lehet. Megértem, hogy aggódsz Thorért, hisz fontos Neked, nekem is fontos, bár... úgy hiszem, az iránta táplált érzelmeidet nehéz lenne teljes mértékben osztanom... - változik meg Volstagg erélyes hangsúlya mondandója végére, és vastag szemöldökét megemelve várja, finom szúrása célt ért-e. A lány arcát elnézve, igen. Talált. Sif harcias kedve lelohad, nyel egy aprót, és szemét lesütve eltávolódik barátjától, akivel az imént majd’ egymásnak feszültek nagy indulatukban. A melák visszahuppan a díványra, és folytatja a zabálást, ahol félbehagyta.
- Pompás nap lesz a holnapi. - állapítja meg Sif néhány röpke perc áldott hallgatás után, arcán réveteg mosollyal, ahogy eszébe jut a koronázás.
- Ahogy mondod! Pazar! - emeli meg újabb, hústól megfosztott csontját Volstagg ünnepélyesen, hogy aztán ezt is maga mögé hajítsa.
Emlékezetes lesz, annyi biztos. - vigyorodom el a gondolatra, karnyújtásnyira bátyám bajtársaitól, magamon egyik kedvenc láthatatlanná tévő varázslatommal. Úgy döntök, tovább állok, mielőtt még szokás szerint nekilátnak elregélni már ezerszer felidézett históriáikat régi harcokról és közös kalandokról. Kifelé menet azért még felkapok egy csontot a földről, és finom erővel tarkón dobom vele a barátjának éppen háttal álló Sifet. Ahogy kisurranok az ajtón, és elindulok a folyosón, még hallom a tálak és kupák heves csörömpölését. Halkan felnevetek.
1 megjegyzés:
Ezen most nagyot nevettem :D
Rémes napom volt, és kifejezetten jól jött egy kis könnyed humor :)
És nagyon jól írsz!! Még több ilyet! :)
Megjegyzés küldése