Hogyan lehetünk mi barátok?

penna kézbevétele és letétele: 2004. július 25.
jogok: Ezennel céfolok minden olyan vádat, miszerint mindennek bármi köze lenne a Rowling - tagadáshoz.
figyelmeztetés: G; párbeszédes alkotás 
megjegyzés: A novellát a Smash Mooth Why can’t we be friends? c. igen jó hangulatú dala ihlette. Az olvasás közben ajánlott ezt hallgatni… MaRaUdErS.RuLeZ! (sokféleképpen lehet fordítani a címet Miért ne lehetnénk barátok? Miért nem lehetünk barátok? stb. Én teljesen tévesen fordítottam le, de nekem így tetszik  a legjobban)

---

- Tudjátok, mi jutott eszembe?

- Hallgatunk, Sirius!

- Amikor Peter benyögött valami eszetlen hülyeséget, én meg meglöktem és a Kövér dáma portréjától egészen a portáig gurult.

- Jaj, ne is emlegesd! Az utolsó, amit hallottam, a Te üvöltésed volt.

- Micsoda?

- Tudod? „Menj már!” és aztán löktél meg.

- Háhá! Tényleg!

- Nagyobb baja is lehetett volna. Így is két napig feküdt a gyengélkedőn, de gondolom, erről jutott eszedbe.

- Ugyan, Remus, csináltunk mi ennél veszélyesebb dolgokat is! Nem igaz, James?

- Mi? Hogy?

- Te nem is figyelsz! Hú, az mekkora volt, amikor megdobtad Dumbledore-t azzal a papírsárkánnyal és maggyulladt a szakálla óra közepén?!

- Hát, az nem volt egy szép dolog.

Te is tudod, Remus, hogy teljesen véletlenül történt. Pipogyuszt akartam eltalálni.

- Hát, ez az.

- De Dumbledore nem volt dühös.

- Az igaz, Peter, de akkor is.

- Ahhoz képest hatalmasat röhögtél Te is, Remus.

- Persze, kedves Sirius, de csak mikor Dumbledore mosolyogva közölte, hogy „Ez meleg helyzet volt!”.

- Az csúcs volt!

- Én legjobban a tavaszi délutánokat szerettem a parkban fekve.

- Mert leshetted Lily-t feltűnés nélkül.

- Nem, Sirius, nem csak azért.

- Azok tényleg szép órák voltak. Csak ücsörögni a fák árnyékában, vagy feküdni a fűben, olvasgatni…

- Szekálni Pipogyuszt..

- Sirius!

- Áu! Jól van, na! Csak hülyülök!

- Az olvasásról jut eszembe: az sem volt semmi, amikor a Buja Boszorkák egyik számát belecsempésztük Remus könyvébe.

- Huhú! Azt mondja McGalagony:”Lapozzatok a tankönyv 215. oldalára! Lupin? Valami gond van?” „Áh, nem, nem, semmi, tanárnő.” „Talán hiányzik az az oldal? Na, mutassa!” „Nem! Nem!”

- Szegény… Teljesen őrültnek nézett engem.

- Hát, amilyen képet vágtál…

- Eléggé meglepődtem, igen. Mi az Peter? Rosszul vagy?

- Szerintem csak röhög.

- Hát… háhá…

- Mondom én.

- Csak… huh… csak itt van előttem Remus arca.

- Tényleg hihetetlen volt.

- Jó, nevessetek csak rajtam.

- Szegény, szegény Remus.

- Mondom, gúnyolódj csak, Sirius!

- Még komolyan meg is sajnálnálak, ha nem mosolyognál.

- Mi mást lehet ezen?

- Na, ez az! Te nem csinálnál ilyet, de mégis elfogadod, hogy mi ilyenek vagyunk, sőt, még tetszik is Neked.

- Ez a barátság lényege, Sirius. Nem az, hogy ugyanolyanok legyünk, hanem hogyan szeretjük a másikban azt, amiben különbözik tőlünk.

- Ezt szépen mondtad.

- Köszönöm, James.

- És nagyon igaz is… Hiszen James folyton kviddicsezett, Peter mindig gyűjtögette a Csodás Csoki mellé járó színes köveket, Te állandóan olvastál és mosolyogva ráztad a fejed a hülyeségeinken, én pedig megállás nélkül egy újabb csínyen törtem a fejemet. Mégis…

- Milyen jó volt ez így…

- Igen… Veszekedések csak akkor voltak, amikor egy időben mással sem foglalkoztam, csak a seprűmmel.

- De azt is túléltük, James. Meg aztán holdtöltézni mindig együtt mentünk. Nem igaz, Remus?

- Fogalmatok sincsen mennyire hálás vagyok ezért a mai napig.

- Ugyan, Remus…

- Nem, nem, Peter. Tényleg hatalmas dolog volt, amit értem tettetek.

- A Tekergők… Háááh… Remélem, a térképünk jó kezekbe fog kerülni!

- Egyet értek, Tapmancs barátom.

- Milyen régen hívtál így, James?!

- Ágas!!!

- Oh, párdon, hát persze!

- Ágas, Tapmancs, Féragfark és Holdsáp urak… Szép volt…

- Uraim? Fiú lett! Öhm… Melyikük a szerencsés apa?

- Igazából ezt nem tudjuk biztosan.

- Sirius! Én… én vagyok az. James Potter.

- Fáradjon utánam!

- Gyerünk, papa, mi Veled vagyunk!

- Köszi, Sirius…

- Itt várunk.

- Rendben, Peter, majd kiszólok, ha jöhettek.

- Addig is csókoljuk Lilyt és üdvözlet a ki Harrynek.

- Átadom, Remus… Jaj, gyertek már, hadd öleljelek meg Titeket! Srácok, apa lettem…