figyelmeztetés: R; a mű szexuális utalásokat tartalmaz
megjegyzés: Az író egy percig nem tagadja, mennyire imádja a Tekergőket, és milyen szívesen írja le párbeszédeiket és legapróbb cselekedeteiket! Reméli, hogy Ők viszont szeretik!
Az ajtó halk nyikorgással nyílt ki. Mozdulatlanná merevedtem.megjegyzés: Az író egy percig nem tagadja, mennyire imádja a Tekergőket, és milyen szívesen írja le párbeszédeiket és legapróbb cselekedeteiket! Reméli, hogy Ők viszont szeretik!
- Te jó ég! Milyen sötét van itt?! - Sirius lépett a hálótermünkbe. Egyszerre valami hatalmasat koppant. - Áh! Ki rakta ezt ide?
- Hm... - dünnyögtem halkan.
- Hát, itt vagy, Remus? Téged kerestelek! Alszol? - hangja földerült, de hallani lehetett, hogy vakon tapogatózik a sötétben.
- Hm... - mormoltam tovább, mint aki félálomban van.
- Engem nem tudsz átverni! Ilyen hangzavarban senki sem képes aludni... - érződött a hangján, hogy vigyorogva mondja ezt, majd dühösen fölkiáltott: - Basszus! Mindjárt hasra esek! Csinálok egy kis fényt...
- Ne... Azt akarod, hogy megvakuljak? - szóltam kérlelve.
- Háhá! - nevetett föl diadalmasan - Feltűnően érthetően beszélsz ahhoz képest, hogy alszol! És azt se tudtam, hogy nyitott szemmel szoktál...
- Sirius, fáradt vagyok... - nyögtem álmos hangon - Tudod jól, hogy engem nem zavar a zaj.
- Még az se érdekelne, ha egy sikítószellem bőgne az ablakod alatt, ismerlek. De a lelkiismereted igazán megszólalhatna! - hallottam, hogy lassan az ágya környékére ér.
- Miről beszélsz? - kérdeztem fáradt és értetlenül.
- James megnyerte a házkupát és...
- A csapat nyerte meg! - vágtam a szavába nyomatékosan.
- Jó... - folytatta megadóan - Szóval a csapatunk megnyerte a házkupát, mindenki lent mulat, - közben cipőit a földre dobta - Te pedig itt fekszel!
- Most Te is itt vagy, Sirius... - szóltam halkan.
- Ja, de én eddig lent buliztam a többiekkel és... - hirtelen elhallgatott és halottam, hogy tapogat valamit - Ez az én ágyam?
- Ha össze van gyűrve az ágynemű, és ezer kacat hever rajta kupacokban, akkor igen. - feleltem nyugodtan.
- Ha-ha-ha! Holdsáp!? Te már megint feldobtad a hangulatot! - mondta az eddiginél is hangosabban. Nem bírtam megállni mosolygás nélkül. - Nos? Megmagyaráznád?
- Fáradt vagyok, Sirius... Hagyjál, jó? - kérleltem halkan a sötétséget, arra nézve, ahol Sirius körvonalait véltem felfedezni. Lassan lefeküdt.
- Nagyon sötét van! - kiáltott föl - Nem találom a párnám!
- Talán, ha rendesen beágyaznál!? - förmedtem rá - Olyan rendetlen vagy... - szóltam kissé megenyhülten.
- Á! Megvan! - kurjantott föl vidáman.
- Remek! Akkor aludhatunk végre? - kérdeztem reménykedve.
- Te aludjál! Ne járjon a szád! - szólt rám vidáman.
- Tudnék, ha nem beszélnél folyton! - feleltem türelmetlenül, mint egy csintalan kisgyereknek szokás.
- Te mondtad, hogy - sipítozva folytatta - "Óh! Én olyan jó alvó vagyok!"
- Figyelj! Most aludni jöttél föl, vagy engem piszkálni? - szóltam türelmet vesztve, de mosolyogva.
- Oké, abba hagyom, kussolok, ígérem. - felelt sajnálkozva.
- Nagyon szépen köszönöm! - reagáltam kimérten és hálásan. Jó ideig néma csend volt, a fülem szinte már zúgott. A mennyezetre pislogtam és hallgattam Sirius mocorgását.
- Óh... - sóhajtottam föl egyszerre.
Sirius megrezzent az ágyában.
- Mi van, Remus? - kérdezte kicsit mérgesen.
- Semmi... - vágtam rá.
Egy ideig csend volt, majd:
- Uh... - nyögtem halkan.
- Holdsáp!? - Sirius egyre hangosabban szólított meg.
- Igen? - kérdeztem értetlenséget színlelve.
- Minden rendben? - érdeklődött nyomatékosan.
- Igen, persze... - feleltem úgy, mintha nem érteném, miért kérdezi.
Sirius mocorogva a másik oldalára fordult és szipogott néhányat, majd halkan kifújta a levegőt száján. Én halkan nyögdécselni és sóhajtozni kezdtem. Barátom ismét ingerülten megmozdult, de most nem szólt semmit. Halkan nyöszörögtem a mennyezetnek. Nem bírtam visszafojtani.
- Remus! Mit nyögdécselsz!? - barátom hangja fájdalmasan törte meg a viszonylagos csendet.
- Bocs... - vetettem oda elhalón.
- Áh, mindegy... - le mertem volna fogadni, hogy pár méterre tőlem Sirius ingerülten legyintett rám egyet.
Egy darabig csend volt, amíg bírtam. Nem tartott sokáig.
- Úh... - fújtam ki magamból a kéjes nyögést.
- Na! Ebből elég! - csattant fel Sirius - Remus! - megéreztem magamon a tekintetét. Tudtam, pont felém néz. - Engem nem zavar, ha maszturbálsz, de lehet azt csendesen is! Ettől még a holtak is feltámadnak...
- Sajnálom... - suttogtam bocsánatkérően.
- Mondom, semmi baj, csak csendesebben! - ismét másik oldalára fordult és kicsit halkabban szitkozódni kezdett, de úgy, hogy biztosan halljam – Még hogy fáradt?! Ehhez persze van ereje!
Nem reagáltam rá. De bárhogy is próbáltam, nem tudtam visszafogni magam. A gyönyör közeledett. Egyre szaporábban vettem a levegőt, takaróm ütemesen mozgott föl és le.
- Óh... Istenem! - nyögtem hátraszegett fejjel.
- Remus! - ordította Sirius - Örülök, hogy jó Neked, de... Áh, mindegy! - intett le ismét a sötétségben és dobálta magát egy darabig.
Jólesően fújtam ki a levegőt és belemosolyogtam a feketeségbe. Vágytól fűtött forró testemen lassan peregtek le az izzadtság cseppek. Karomat fejemhez emeltem és sóhajtozva a hajamba túrtam. Próbáltam minél csöndesebben lélegezni, hogy halljam, barátom alszik e már.
Pár perc múlva ütemesen szuszogni kezdett.
- Sirius! Alszol? - suttogtam reménykedve.
Nem jött válasz. A biztonság kedvéért még egyszer megszólítottam.
- Sirius!
Barátom azonban nem felelt, csak lassú, ritmusos szuszogása törte meg a csendet.
- Te nem vagy normális... - suttogtam be mosolyogva Perselusnak takaróm alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése