penna kézbevétele és letétele: 2008. augusztus 12.
jogok: Ezennel cáfolok minden olyan vádat, miszerint mindennek bármi köze lenne a Kane-Finger-Nolan - tagadáshoz.
figyelmeztetés: PG
megjegyzés: A Sötét lovag c. film megtekintése utána szösszentettem ezt a kis irományt hazafelé a vonaton.
Egy sötét lakásban ült teljesen egyedül, ráragadt magányban. Pépes ételt tömött magába egy piszkos tálból, miközben rozoga kistévéjén a híreket figyelte. A legtöbbnek már csak a beharangozójától harsány nevetésben tört ki. Hangjában volt valami olyan kiszámíthatatlan rémségesség, amely kizárhatóvá tette, hogy bárki is jóízűen együtt mulasson Vele. Ő azonban csak velőt rázóan röhögött, s egy-egy még le nem nyelt falatnyi pépet kifröcsögött közben összemázolt száján. Válogatott szavakkal becsmérelt bárkit, aki csak felbukkant a képernyőn. Már régen nem érdekelte, hogy teljes mértékben magában beszél. Egy időben talán még fájdította a szívét a magány, de szép lassan a fájdalmat elnyomandó, káoszt teremtett. Ez adott akaraterőt. Csak a káosz éltette. Ez volt az, amiben felszabadulhatott, és amiben nem volt jobb nála senki más.
A férfi, befejezvén sivár vacsoráját, a műanyag tányért a szemetesláda mellé hajította, székében hintázva, majd elmart egyet a tömérdek kártyapakliból az asztalon.
- Na, hol is tartottunk? - kérdezte a lapoktól, majd megnyalogatta deformált száját, miközben elkezdte kiválogatni a Jokereket és a többi közé dobta őket hátborzongató nevetés közepette…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése